Csevegőszoba >> |
Szólj be itt:
|
[16:47] Tihor Miklós: 17 órakor leállitjuk a TF-et. [13:11] Salle: 16-17 körülig szokott lenni általában. [12:16] Spunk: Meddig lesz ma letöltés? [08:49] Ussuk_ki: Oké, visszaolvastam. A haverom köszöni. [08:48] Ussuk_ki: Ez valami WinUL beállítás, amúgy? :D Haverom kérdezi. [18:31] Neal: most is kértem, de csak 1-et [18:18] Erynome: de kérem is, azzal szoktuk legyezni magunkat, ha baromi meleg van :D [18:17] Erynome: szerintem én is kértem 2-t nyomtatva [17:35] Salle: Mondta valaki egyébként hogy nem megy , és mégis nyomtatva kérte? [17:34] Salle: 3-t [17:34] Salle: én kértem 2-t nyomtatva, de megyek is találkozóra :) [17:16] pterois: Neal is szokta úgy kérni ;) [17:08] Spunk: Aki nyomtatva kérte, szerintem nem használ WinUL-t [15:58] pterois: De amúgy a WinUL gyönyörűen kiírja ám... [15:58] pterois: Ha megírod milyen parancsot adtál ki, akkor lefordítjuk neked ;)
| | Jelenleg bejelentkezve: | 0 felhasználó | | Regisztrált: | 1133 felhasználó 1467 karakter Legutóbb: Korrbak | | Stílus:
| | Top 100 >> | Legtöbb bizonyítás a tudásbázisban: | Felhasználó | # | Koc | 155 | Marcsa | 69 | Givangel | 66 | FlyXan | 57 | Spunk | 56 | Ababo | 54 | Annak | 44 | Zka | 43 | Fear'A Wee | 29 | cinty | 28 | Tudásbázis toplista: | Felhasználó | Tudás | Marcsa | 98.9145% | Annak | 98.0316% | FlyXan | 96.2788% | Yoro | 96.0561% | Zka | 95.1102% | skaven | 94.3475% | Amanda | 93.4365% | Balu | 92.5796% | Koc | 92.5603% | Spirit | 91.7419% |
|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés[Tib] Clod Onar kalandjai | 5517. nap :: Unalom A kalandozó megvetéssel figyelte a többieket – undorodott tánchoz hasonlatos mozdulataiktól, ahogy megközelítették a másikat, próbáltak a másik titkaiban kutakodni, különböző címeken szólították a másikat, avagy rögtönzött próbákra kényszerítették azokat, kikkel találkoztak. Most mégis belekeveredett maga is ebbe – s legszívesebben leköpte volna érte saját magát is, még akkor is, ha önnön, jól felfogott érdeke ezt kívánta most. Emellett unatkozott is, ahogy véres tőrét valami rongyba törölgette. Mélységesen unatkozott.
A férfi elvégezte a kötelező szolgálatot Őfényessége Keleti Nap bárkáján, sosem feledkezett meg az isteneknek szánt áldozatról, s egyedül nevelte lányát, miután felesége a gyermekágyon adta életét vérükért. Hivatalnokként, az Örökkön Létező Császárság fennállásáért dolgozott – szerény körülmények között, de Sawakiban, s ez kárpótolta mindenért, hisz így lánya is megkaphatta azt a nevelést, amit megérdemelt. Ám mindez csak azért történt volna, hogy ez legyen a vége – azért, hogy valami eltéphetetlen kötelékkel oda legyen béklyózva saját asztalához, s torkát valami mágia – eleget látott, hogy felismerje – szorítsa el olyannyira, hogy levegőt is csak küszködve, szánalmasan sipítva kapjon? Látta gyermekét – Hinet, ki nevét anyja s a rózsabokrok után kapta -, ahogy dobálja magát álmában; ágya most kint volt a tűzhely s az asztal mellett, hol Ő is feküdt. A férfi – ki berontott a házába, s odaszegezte saját asztalához, majd kirángatta lánya fekhelyét, miközben az láthatólag képtelen volt felébredni, csak hentergett képzelt rémeitől – nem szólt hozzá, s Ő hiába kérlelte vagy rimánkodott; legalábbis kezdetekben, utána már nem tudott értelmes hangokat kiadni magából. Csak mosolygott az ismeretlen, koldusokra hajazó alak, ki látható kíváncsisággal s örömmel arcán vágott bele áldozata lábába, hogy nézze, miként is rándul amaz össze. Majd ujjai között tűz ébredt, hogy egyesével hamvassza el áldozata lábujjait – s végül erős baljával homlokára nehezedett, hogy amaz ne mozduljon, s tőrével tudjon vágni a könnyeknek utat az asztalig. Nem kérdezett, nem rabolta ki, nem tett semmit – csak nagy műgonddal, hogy fájdalmat, de ne végzetes sebeket okozzon vágott ötletszerűen az előtte fekvőbe, néha mágiát hívva segítségül kínzása során. Értett a sebekhez s a fájdalomhoz – a lekötözött hivatalnok előtt kínban fetrengve, halálért némán könyörögve felsejlett a másik igazi alakja; nem a koldus, hanem a nagydarab, teriádokhoz hasonlatos alak, mely – szörnyűség s istenkáromlás – a tiszteletben s becsületben élő szamurájok viseletét hordta. Még látta tán, hogy amaz fejét csóválva néz lányára, ki miután maga alá piszkít végül megszabadulva rémálmaitól öntudatra ébred, s hallotta a megrovó szavakat, de érteni nem értette őket. A nagydarab alak álcája mögött elragadtatva figyelte, hogy bár a lélek már feladta, a test, a hús tovább küzd – majd egyesével erőltette le a görcsösen fulladozó férfi torkán önnön húsának darabjait, legvégére hagyva nemzőszervét. Majd aranytűt vett elő – egy apró tündér miatt tartotta magánál, mely dolgainak egy részét intézte – s összevarrta amaz száját, s az eleddig mozdulatlan lányhoz fordult. Régebben erőszaktevőként is ténykedett, de azok az idők már elröppentek; immár házas volt, s unta is már a számolatlan fattyak állandó zargatását. Így csak két gyors mozdulattal kivágta szemeit, majd apjának teteme mellé helyezte, mely még mindig gyengén rázkódott – próbált valamiféle családias hangulatot összehozni kettőjükből, de csak nem sikerült tökéletesen, pedig még a lány szemeit is belehelyezte apjának halálában kivájt szemgödrébe. Aztán hagyta úgy, ahogy sikerült – szépérzéke sosem volt teljesen kifejlett -, majd kisétált a házból, melyet találomra választott.
Unalom. A legkínzóbb dolog a világon. A tőr immár tiszta, s így már végképp nem volt mit tennie, csak néznie a többi hozzá hasonlót, s olyannyira különbözőt – s megvetéssel köpnie a porba. Talán majd holnap. Talán majd akkor történik valami. Talán. | |
|