| Csevegőszoba >> |
Szólj be itt:
|
[18:31] Neal: most is kértem, de csak 1-et
[18:18] Erynome: de kérem is, azzal szoktuk legyezni magunkat, ha baromi meleg van :D
[18:17] Erynome: szerintem én is kértem 2-t nyomtatva
[17:35] Salle: Mondta valaki egyébként hogy nem megy , és mégis nyomtatva kérte?
[17:34] Salle: 3-t
[17:34] Salle: én kértem 2-t nyomtatva, de megyek is találkozóra :)
[17:16] pterois: Neal is szokta úgy kérni ;)
[17:08] Spunk: Aki nyomtatva kérte, szerintem nem használ WinUL-t
[15:58] pterois: De amúgy a WinUL gyönyörűen kiírja ám...
[15:58] pterois: Ha megírod milyen parancsot adtál ki, akkor lefordítjuk neked ;)
[16:20] Kati: Nézzen utána. :)
[15:59] Miko: akinek goze sincs a parameterkerol az honnan tudna, hogy nyomtatva kerte? :-)
[15:57] Kati: kérte, az vallja meg bűneit és szóljön, hogy feleslegesen ne pakolgassam a fordulóit.
[15:57] Kati: Aki biztosan tudja, hogy gőze sem volt a jelentkezési paraméterekről és nem jön talira, de nyomtatva
[13:45] Tihor Miklós: sziasztok, olimpiát futtatok, TF nem lesz elérhető kicsit
| | | | Jelenleg bejelentkezve: |
0 felhasználó | | | | Regisztrált: | 1133 felhasználó
1467 karakter
Legutóbb: Korrbak | | | Stílus:
| | | | Top 100 >> |
Legtöbb bizonyítás a tudásbázisban: | | Felhasználó | # | | Koc | 155 | | Marcsa | 69 | | Givangel | 66 | | FlyXan | 57 | | Spunk | 56 | | Ababo | 54 | | Annak | 44 | | Zka | 43 | | Fear'A Wee | 29 | | cinty | 28 |
Tudásbázis toplista: | | Felhasználó | Tudás | | Marcsa | 98.9145% | | Annak | 98.0316% | | FlyXan | 96.2788% | | Yoro | 96.0561% | | Zka | 95.1102% | | skaven | 94.3475% | | Amanda | 93.4365% | | Balu | 92.5796% | | Koc | 92.5603% | | Spirit | 91.7419% |
|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Tib] Clod Onar kalandjai |
5461. nap :: Vihar előtti csend
A kalandozó gyomra korgását hallgatta – szokásához híven farkaséhesen tért nyugovóra, köszönhetően gyógyítási gyakorlatának hátulütőjeként. A szörnyei odakint voltak a szabad ég alatt, csak egyetlen famulusa, az örökkön letargikus őrsárkány volt vele. Eme lény hozzászokott már ahhoz, hogy csakis jelképes a jelenléte, s a jóféle étek is ritkaságszámba megy – amióta pedig, hogy sok éve elsajátította gazdája azt a mágiát, mely teletömi teljesen mindük hasát, erősen gondolkodnia kellett volna, hogy eszébe jusson, mikor is használta utoljára a fogait. A troll – lévén képességét igen ritkán vette igénybe, az ingyenélőket pedig sosem szerette – megpróbálta egyéb munkákra fogni; leveleket körmöltetett vagy olvastatott fel vele, rendet tartatott a dolgai között, avagy ruháit tisztíttatta általa, mígnem ráunt ezekre. Hatalma elég volt, hogy puszta gondolatai fizikai formát öltsenek a papíron, memóriája oly kivételes szintre emelkedett már, hogy egyetlen pillantás elég volt egy oldalnyi tartalomra, s később bármikor könnyedén vissza tudta idézni, s rájött, hogy dolgait maga szerette rakosgatni, hogy szükség szerint találjon meg mindent a lehető legrövidebb idő alatt. A tisztaságra pedig valójában sosem adott – az az esetenkénti felhőszakadás, melyet általában maga idézett elő, elég volt saját mércéje szerint a vízből, ráadásul amióta gyakorta hajózni kényszerült, még próbálta ezt is elkerülni. Csizmája félrefordulva hevert most is mellette, s a lábujjai közé szorult piszkot vakargatta, időnként meg - megszagolva – valamiért imádta ezt az illatot -, s fülelt a hangokra, melyek átszűrődtek a falakon. Egy titkos rejtek legmélyén járt, sokemeletnyire a föld alatt, s tudta – pillanatnyi koncentrálásába került csupán -, hogy egyvalaki van még rajta, s idézett szolgáján kívül odalent. Az, hogy már csak egyvalaki élt még odabent, botor kijelentés lett volna – a hely vitathatatlan ura legfeljebb létezett, de élni semmiképp sem élt. Járt már tl’urlang tanyán, megütközött már saját világukon is velük; ám ez most más volt. Érezte, hogy ez a zsarnokúr – eltalált név egy ilyesfajta teremtménynek – rettenetesen fél valamitől. Rejtőzni kényszerült, s most eljött valaki, kivel hamarosan harcolnia kell – ha nem is azzal az ellenféllel, kinek Ő úgy hitte, csak prédája lehet, semmi több. A birtokháborító lelkében is vihar dúlt – frissen jött kétségek viaskodtak a régi magabiztossággal -, ám Ő el tudta terelni figyelmét s nem kellett folyvást a lakhelyére vezető rést figyelnie, hogy mikor jön végre el érte valaki; az eddig szagolgatott koszt szokásához híven, oda sem figyelve kente a falra. Szüksége volt a győzelemre, hogy bizonyítson magának, s tudta, hogy holnap úgyis minden eldől – megnyugvással gondolt hát arra a gránitbőrű félnótásra, ki félretette gyűlöletét mit irányában érzett, hogy a nagyobb jót, a Világ „megmentését” szolgálja s együttesen próbáljanak eme odú mélyére jutni. No nem vállt vállnak vetve – azért bizonyos dolgok nem változnak, bármi is történjék -, de azért hellyel – közzel egymást segítve. Hálásan gondolt Benedictre – nehéz érzelem, a félelem mellett a másik, melytől már erősen elszokott s nem is kívánta túlzásba vinni, sőt, egyáltalán megtartani sem az újdonsült jövevényeket -, s kedvenc fantáziáját vette elő, miközben hátát a falnak vetve lehunyta szemét. Olyannyira várta már a holnapot, hogy alig tudta megjelentetni az ismerős képeket, ahogy ott áll majd, hogy a másik világokból jövő lények helyett Ő taszítsa Káoszba s pusztulásba azt, mi a Tűzvihar után megmaradt. Álmában ott volt, hogy ítéletet mondjon az élők s holtak felett, s csak apró sárkánya kémlelte a sötétséget hasztalan, hogy végül ráunva a dologra nagyobb testvérei pikkelyei közé fúrva magát nyugovóra térjen Ő is. | | |
|
